ninablogja

Nagyon meglepő lenne, ha megtudnád, hányan vannak, akik nem beszélnek veled, de napi szinten beszélnek Rólad.

2023. június 26-án hajnalban ANYA elment. Örökre.

Előtte 5 nappal összeesett a fürdőszobában tusolás előtt/után. Stroke. Apa kb. 5-10 percen belül észrevette és a mentők is rekord idő alatt kiértek, de reménytelen volt. A jobb oldalára azonnal lebénult. Aztán elvesztette az eszméletét is. Az orvosok méyaltatásban tartották, mert azt mondták, hogy fájdalmai vannak. Még így is. Minden nap mentünk be hozzá a kórházba, bent voltunk, amennyit csak tudtunk. Beszéltünk hozzá, simogattuk, fogtuk a kezét. Reménykedtünk. Pedig a doki megmondta, hogy esélytelen. Annyira sok vér volt az agyában, hogy esélytelen. Meg ha fel is ébredt volna, teljesen tehetetlen lett volna, hisz lebénult.

A nagymamám – Anya anyukája – hasonló módon ment el. Anyák napján (vagy talán 1 nappal előtte) kapott stoke-ot. De egyedül volt otthon. Összeesett és csak feküdt ott. Sosem felejtem el. A tesóm meg én nem mentünk el hozzá anyák napján, mert inkább szórakoztunk a barátainkkal. Ha elmentünk volna és nem csak másnap, talán megmenthették volna. Mama magához tért a kórházban, de ő is lebénult fél oldalára. Etetni kellett. Aztán inkább úgy döntött, hogy nem marad…. Elaludt szép csendben. Minket, gyerekeket (én már gimis voltam) nem engedtek be a kórházba. Nem tudtam elbúcsúzni tőle. Amellett, hogy életre szóló lelkiismeret furdalásom van, nagyon hiányzik….

Anya sokszor elmondta, hogy nem akar úgy élni, mint egy kiszolgáltatott, tehetetlen öregember. Ha lebénul, már pelenkázni kell, etetni, fürdetni kell, ha olyan állapotba kerül, mint Mama, nem akar élni. Nem akar senkinek a terhére lenni, ill. nem akarja, hogy így lássák őt. Megértem. A 3. naptól már azt kívántam, hogy miharabb menjen el, mert mindenkinek jobb így.

Mindenki ezt kívánta, de senki nem tudta elengedni. Apát még sosem láttam sírni, egészen addig. Én is rengeteget sírtam. De aznap hajnalban, amikor elment, nem jöttek a könnyek. Ez egy hétfői nap volt. És én bementem dolgozni. Mindenki ki volt akadva, hogy bementem. De hát mit csinálhattam volna??? Legalább a munka kicsit lefoglalt.

Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz, különösen Apának. Iszonyú gyorsan leszervezett mindent, a temetést, a tort, mindent. A temetés következő héten, pénteken volt, július 8-án. Mindezt csak miattam. Mert én 11-én mentem hadgyakorlatra… Én legalább el tudtam tőle köszönni, nem sokkal a stroke-ja előtt voltam otthon és megölelhettem, megpuszilhattam. És szokása szerint integetett az ablakból, amikor elindultam az állomásra. HIÁNYZIK :( 😦

Szóval most volt az első karácsony MAMI nélkül. Én és a tesóm hívtuk így. Bár ANYA nem szerette. Kettesben voltam otthon az apámmal. Rettegtem ettől a karácsonytól. Eddig sem szerettem, de ez most nagyon nagy félelem volt. És azt hiszem bővebben csak később tudok erről írni. Meg Anyáról, Apáról, meg a családunkról.

Szilveszterkor sem mentem sehova. Nem volt kedvem. Éjfél után rövid, minimalista telefon az apámnak és a tesómnak. Boldogabb új évet…. 2023 borzalmas volt….

Anya! ÉDESANYA! Nagyon hiányzol!

BOCSÁSS MEG!!!

NAGYON SZERETLEK!!!

#anya #édesanya #mami #mamikám #hiányzol #karácsony #szilveszter

Ma ránéztem R. facebook oldalára. Kíváncsi voltam, mi van vele, terhes-e már, nem egészen fél évvel az esküvője után. Hááát…. láttam megosztva egy közös képet a pojáca férjével, amin eléggé puffadt az arca. Annak ilyen, aki hízik. Szóval lehet, hogy terhes. De nála alig szoktam látni valamit, mert én le vagyok korlátozva. Úgyhogy megnéztem a férjecskéje oldalát, aki bár nem ismerősöm, de egy csomó mindent nyilvánosba oszt meg. A hülye! (Hiába, izomagyú sportoló….)

Az oldalán aztán az esküvői fotósuk megosztott egy rakat képet. Most már legalább meg tudtam nézni, hogy kik voltak ott. Nyilván az egész nyaralós banda. A legjobban az lepett meg, hogy I. is ott volt. Emlékszem rá, hogy beszélt róla, mielőtt elköltözött. Kiakadt R-n, mert az a buta liba – bár én biztos voltam benne, hogy csak ezért keresi a társaságát – mert kihasználta, és csak lelkisegély-szolgálatnak kellett neki. Évekig nem tudta feldolgozni, hogy az előző pasija, akivel vagy 8 évig együtt volt, kidobta. Az a szerencsétlen fickó (bár nem bírom, mert egy elképesztően sznob jogász) kerekperec megmondta már a kapcsolatuk elején, hogy nem akar gyereket. A hülye liba meg ultimátumot adott neki, hogy ketyeg a biológiai órája. Na, erre kibac*ta. Megérdemelte. Amikor még együtt voltak és találkoztunk párszor, mindig olyan lekezelően, lenézően bánt velem. Sosem kedveltem. Csak azért próbáltam meg a kapcsolatot fenntartani vele, hogy kihasználjam. De nem érte meg….

Szóval I. sokszor panaszkodott nekem Á-ról is, meg R-ról is. Hogy egyik sem igaz barát. Á-t és I-t egy időben ismertem meg…. Nem is. I-t jóval hamarabb, jó pár évvel korábban, de ugyanabban a közegben, ahol később Á-t is. Amikor I-t megismertem, utána évekig nem is találkoztunk. Aztán amikor újra egyfelé sodort minket az élet, ott volt Á. is. Szóval nekem olyan örök barátságnak tűnt az övéké, de amit I mesélt róla pár éve, az alapján ezt nem mondanám. Hogy Á. hogy alázta meg I.-t. Meg hagyta cserben. Ez még a covid környékén volt. Már hogy mesélt róla. Akkoriban öntötte ki a lelkét is, hogy R. is csak kihasználja. Csak lelkizni kell neki. Aztán persze megtartotta a kapcsolatot, mert I. a kapcsolatait bevallottan kihasználja. Nem is ismerek olyat a környezetében, akitől ne várna el valamit. Én nyilván ezért “nem maradtam meg” nála. Arra a pár hétre, hónapra, amíg egyedül érezte magát, jó voltam. Lelki szemetesládának 😀 Aztán megkapta R-től, amire oly régóta vágyott, és onnantól megint ment minden a régiben. Meg is mondta úgy jó 2-3 éve, hogy soha többé nem fog keresni. Mármint engem. Se telón, se fb-n, sehogy. Ja…. Megszoktam. És persze, azok után hogy elmondta mindennek R-t, ott villogott az esküvőjén. És természetesen “kisszivemnek” vagy “csillagomnak” szólítja, mert neki szabad.

Szóval visszatérve az esküvőre. Nem az akasztott ki, hogy R. nem hívott meg. Nem is számítottam rá. Már nyaralni sem hívott, ahogyan korábban. Hanem az, hogy az a sok tahó ny-i ott volt. Mivel érdemelték ki??? T. még talán kiérdemelte. I. is. De E.??? Ő csak azért lett meghívva, hogy I. ne legyen egyedül?

Mellesleg R. egyáltalán nem volt szép. TÉNYLEG! Nem irigységből írom. El volt hízva, a ruha tök előnytelen, ráadásul ízléstelen is volt. Habos babos, rózsaszín(!), ezüst gyöngyökkel, meg flitterekkel. A haja kimondottan előnytelenül volt felkontyolva és annyira erős és mű volt rajta a smink, hogy inkább néztem transzvesztitának. A férje meg a tipikusan szép, szép, de tudjuk, hogy üresfejű sportoló. Egy ripacs. Meg egy papucs.

Ripacs-papucs. Emlékszem az első találkozásunkra. Mentünk közösen nyaralni. Az a hülye semmilyen udvarias formulát nem képes betartani. De azt bármilyen vadidegen ember felé képes volt kommunikálni – akár fenyegetésként is! – hogy a nője (R.) milyen beosztásban dolgozik. Mondjuk ezt R. ki is használta/használja. R. elképesztően sokat képzel magáról. Pedig csak egy x@ros jogász. Csak hát olyan pozícióban. Amiért én eleve megvetek mindenkit, mert az ilyenek mindig gátlástalanok. Ő is az. Parancsolgat, nem tűr ellentmondást, mindenkinél jobban tud mindent, lenéz, lealáz. Nos, P. (az izomagyú ripacs) papucs lesz mellette. Persze neki ez elég, hisz jó kapcsolatok, illusztris társadalmi élet jár az új nej mellé.

K-t (T. feleségét) nem láttam a képeken, csak T-t. A gyerekükkel a kezében. Akit Zs-nek nevezett el. Zs. tudjukki legjobb barátnője. Sokan kötöttünk fogadást, hogy ha lánya lesz – és az lett – azt egész biztosan tudjukkiről nevezi el mert ő élete nagy szerelme. Szerintem csak azért választotta K-t, mert tudjukki férjhez ment, és így bukta. Bár állítólag kikosarazta tudjukki közeledését. De így legalább, hogy a nagy Ő legjobb öribarijáról nevezte el a lányát, így valahogy mégis a családban tartja.

Mellesleg Zs. – tudjukki legjobb öribarija – állítólag gyereket akar. Mi van? MIVAN??????? Ő, aki világ életében irtózott a gyerekektől? Aki annyira vigyáz az alakjára? Vagy megint valami istenverte, hülye mtt-s szokásról van szó? Az mtt-ben valaki elkezd egy trendet, akkor előbb utóbb mind másolja. Idióta bölcsészek gyülekezete…

Visszatérve az esküvőre… E. …. Meglepett, hogy ott látom. Persze ő is amolyan használjunkkimindenlehetőséget típus. Régen még tiszteltem. Okosnak, értelmesnek, műveltnek tartottam. Mondjuk a többiekhez képest az is. Azt is tudtam – mindenki tudta – hogy ő is bele van esve tudjukkibe. De félreállt, mert tudta, hogy ha el kezd vetélkedni érte, akkor kimarad a játékból. Márpedig első a szórakozás. Mint egy szürke eminenciás a háttérben. Most meg ott virított az esküvőn. Mit vár? Egy jó kis zsíros állást ő is?

Na, azt hiszem, hamarosan bemutatom szépen a brazil/török szappanopera szereplőit….

#esküvő #papucs #demiért?